állhatatlan
állhatatlan melléknév -ul, -abb
1. (ritka) Helyét gyakran v. állandóan változtató, mozgékony. Állhatatlan mint a lenge pelyh [= pehely]. (Vörösmarty Mihály) A csikó állhatatlan jószág, egy gazdánál meg nem marad. (Mikszáth Kálmán)
2. (kissé választékos) Olyan <személy>, aki a szerelemben nem tud egy személy mellett kitartani; csapodár. Állhatatlan férfi, nő. Eötvös szerelmesei … állhatatlanok, ingadozók, benyomásról benyomásra szökők, benyomást benyomás után feledők. (Péterfy Jenő) || a. (költői) Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó, rá valló. Sokszor ám a lyányka szíve Állhatatlan, És ahhoz, ki legjobb híve, Irgalmatlan. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (kissé választékos) Elvei mellett kitartani nem tudó, felfogását, magatartását gyakran változtató, cselekedeteiben, jellemében ingatag <személy>; megbízhatatlan. Állhatatlan, mint a gyermek; állhatatlan ember. Ember-madár az, röpke, állhatatlan, Jellemtelen, nem biztos semmiben. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (választékos) Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó, rá valló. Állhatatlan jellem. Te balga nép, oh lengeteg magyar, Mi állhatatlan szellő lelketek? (Vörösmarty Mihály)
4. (választékos) Változékony. Állhatatlan idő, sors, szerencse; állhatatlan, mint a förgeteg, mint a zápor, mint az őszi idő.
állhatatlanság.
