állítás
állítás főnév -t, -ok, -a
Általában az állít igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás, tevékenység; az a cselekvés, folyamat v. tény, hogy vkit, vmit (vhova, vhogyan) állítanak.
1. Vminek, vkinek álló helyzetbe vhova tevése, helyezése. Az asztalnak középre állítása; a szekrénynek a fal mellé állítása; a vázának az asztalra állítása; a szobornak a főbejárat elé állítása; a kisgyermeknek a földre, a székre, talpra állítása; a rossz gyermek sarokba állítása; a tanulóknak sorba állítása. Féllábra állítással büntették azt, aki hibázott. || a. Vminek felállítása (3), létesítése. Emlékmű, oszlopok, szobor állítása. || b. Vkinek, vminek vmely állapotba, helyzetbe, szerepbe juttatása, helyezése, rendelése. Vkinek hivatalba, munkába, szolgálatba állítása; vkinek lábra állítása; vkinek sorompóba állítása; vkinek bíróság, esküdtszék, rendőrség, törvény elé állítása; tanúk állítása; vminek előtérbe, háttérbe állítása; vkinek befejezett tények elé állítása; vkinek az ügy(ek) élére állítása; vkinek, vminek pellengérre állítása. Új munkakörbe állítása kezdetben nehézséget okozott neki. Minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyar közönség. (Széchenyi István) Bántott az irodalom e pellengérre állítása. (Arany János) || c. (katonaság) Állítás alá esik v. állításra kötelezett: sorozás alá esik, meg kell jelennie a sorozó bizottság előtt.
2. (mezőgazdaság, népies) A cséplőgépnek a szérűn az asztag mellé való helyezése. Éppen most vesződnek az állításal. || a. (népies) Annyi gabona, amennyit a cséplőgép egy helyen egyszeri beállítással szokott elcsépelni. Most csépeli a gép a harmadik állítást.
3. (műszaki nyelv) <Gépen> szabályozás, beállítás, beigazítás.
4. (állattenyésztés) Szárazra állítás: a fejőstehénnek a vemhesség utolsó szakában való elapasztása az abrak fokozatos megvonásával.
5. (átvitt értelemben) Vmely tény, viszony fennállásának ítéletben, mondatban, kijelentésben való közlése, megállapítása, kimondása, ill. az így kimondott közlés, megállapítás. Alaptalan, célzatos, ellenkező állítás; vminek ellentmondó, sokat hangoztatott állítás; megmarad állítása mellett; állításában kételkedik; állításainak nem adnak hitelt; vmely állításra vetemedik; állítását fenntartja; vmilyen állítást kockáztat meg; vmely állítást meghazudtol; visszavonja állítását. Te új példa vagy azon régi állításomra, hogy a világon semmiféle tehetség el nem vesz. (Petőfi Sándor) Az ok próbája az állításnak, mint az összeadásnak a kivonás. (Vas Gereben) Ládd-e már Hogy állításod mitsem ér? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (jogtudomány) Bizonyos tények fennállásának a bíróság előtt való kijelentése, ill. ennek tartalma. Az állítás bizonyítása, valósága, valótlansága. A tanúk állítása szerint így történt a dolog.
Szóösszetétel(ek): 1. állításkötelezettség; 2. katonaállítás; újoncállítás; váltóállítás.
állítási.
