állítmányi
állítmányi melléknév (nyelvtudomány)
1. Igei állítmányhoz tartozó. (régies) Állítmányi jelző: az igei-névszói állítmánynak melléknévvel kifejezett része; állítmányi névszó v. (régies) állítmányi kiegészítő: az a névszó, amely állítmányként v. az igei-névszói állítmány névszói részeként (rendsz. ragtalan alakban) haszn. A magyarban a „van”, „marad”, „múlik” ige mellett használunk állítmányi névszót.
2. Állítmány szerepű. Állítmányi mellékmondat: olyan mellékmondat, amelyet az összetett mondatnak megfelelő egyszerű mondatban állítmány helyettesít.
3. Az állítmányt magában foglaló. Állítmányi kapcsolat: az alany és állítmány kapcsolata; állítmányi rész: az állítmány a szorosabban hozzátartozó bővítményekkel (pl. tárggyal, határozóval) együtt.
