álomlátás
álomlátás főnév
1. (régies) Az a tény, hogy vki álmodik, álmo(ka)t lát, ill. ennek képszerű tartalma; az, amit vki álmában lát; álmodás, álom (1), álomkép. Nyomasztó, rémes álomlátások. [Ocskay] oly tehetetlen volt, mint akit egy rossz álomlátás lidérce nyomott meg. (Jókai Mór) || a. (régies) Vkinek az az álma, mely a jövőre nézve vélt útmutatást ad. Álomlátásaim megjósolák, Hogy engemet te meggyilkolni jössz. (Jókai Mór)
2. (ritka, választékos) Az a beteges tünet, látási érzékcsalódás, hogy éber állapotban az öntudat zavaros működése következtében objektív szemlélet nélkül képek merülnek fel a tudatban, amelyeket a beteg nem tud a valóságos szemlélettől megkülönböztetni; látomás, vízió. Álomlátása van. Álomlátásban szenved.
álomlátási.
