alszik
alszik ige -unk (aluszunk), -otok (alusztok), -anak (alusznak); aludt; aludnám (aludnék), aludnál, aludnék (aludna); aludjam, aludjál v. aludj, aludjék (aludjon); aludni, (népies) alunni, (kissé régies, népies) aluszik
1. tárgyatlan Az alvás állapotában van. ® Éberen alszik; csendesen, horkolva, édesen, jól, mélyen, nyugtalanul, rosszul alszik; mind a két ® fülére alszik; ® nyitott szemmel alszik. A beteg egész éjjel nyugodtan aludt. Minden délután alszik. Ebéd után a széken ülve alszik. Szóláshasonlat(ok): úgy alszik, hogy ® ágyúkat süthetnek el a füle mellett; alszik, mint a ® bunda; alszik, mint a ® mormota; ébren v. fél szemére v. úgy alszik, mint a ® nyúl; alszik, mint a ® tej. Az alvó aluszik, a bujdosó buvik. (Arany János) Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel, | egyszer fölébredsz és aztán sokáig | nem bírsz aludni. (Kosztolányi Dezső) A falu népe még aludt. Még a kutyák is aludtak. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval v. kifejezésekben) Édeset alszik; ® hosszút alszik; jó(ízű)t, nagyot alszik. Csak öt órát aludtam az éjjel. Alszik rá egyet: meggondolja, és majd csak holnap, ill. másnap határoz. || b. tárgyas <Szókapcsolatokban:> Az ® igazak álmát alussza; első, hajnali, reggeli álmát alussza. || c. tárgyatlan Éjszakai pihenőjét (rendszeresen) tölti, hál, éjszakázik vhol. Külön szobában alszik. A gyerekek egy ágyban alusznak. A kocsis az istállóban aludt. Nála aludtam, a szekrény mellett egy dívánon. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Halott> halva fekszik; pihen, nyugszik. Örök ® álmát alussza. Alunni fogsz s nem lesz több reggeled. (Vörösmarty Mihály) Apám alszik szögedi rögben. (Juhász Gyula)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) Nyugalomban van, nem mozog, tétlenkedik; nyugszik, pihen. Alszik a falu. Télen alszik a természet. (bizalmas) Ne aludjatok, tegyetek már ti is valamit! Meddig alszol még hazám? (Petőfi Sándor) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Érzelem, indulat, elvont jellegű állapot> elcsitult, elcsendesedett, lecsillapodott, elmúlt. Borban a bú, mint a gyermek, Aluszik. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: átalszik; elalszik; kialszik; megalszik; végigalszik.
