általa
általa határozószó és névutó
I. határozószó (személyragos) -m, -d, általunk, -tok, általuk v. (régies) általok, nyomósítva őáltala, őáltaluk
1. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy, dolog által (I. 3). Egyedül te általad élek. (Csokonai Vitéz Mihály) És még nem számolt be a kiontott vérrül, Amiért hogy András ő általa vesze. (Arany János) Általam vagy, mert meg én | láttalak S régen nem vagy, | mert már régen nem látlak. (Ady Endre)
2.* A személyraggal jelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy közvetítésével v. annak tevékenységeként; tőle, vele. Az általam fölvetett kérdés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. A személyraggal megjelölt ismert személy közvetítésével; tőle, vele. Az általad küldött levél.
II. névutó (-nak, -nek ragos szóval kapcsolatban, azzal együtt értve) (elavult) Által. Jótettnek általa a föld mennyel rokon. (Tompa Mihály)
