amely
amely névmás, vonatkozó (kötőszóként)
I. (melléknévi)
1. A vele bevezetett mellékmondatban közelebbről meghatározott v. megjelölt <személy, tárgy, dolog>; amelyik. Amely ebet meg akarnak ölni, veszett nevét költik. A bika … Elbődüle szörnyen – S amely kutya egyszer hozzá közelített, Annak ő szarvával repülni segített. (Arany János) Amely megyéből a legkevesebb ügydarab érkezik fel, az a legjobban krományzott megye. (Mikszáth Kálmán) || a. Amely … csak: ahány, valahány. Amely országot csak bejártam, mindenütt készséges segítő társak fogadtak.
2.* (hivatalos) <Az előző mondat egyik szavára visszamutató főnév előtt, mutató névmás h.:> és ez, az imént említett. Felvettem száz forintot, amely összeget [= s ezt az összeget] apró kiadásokra fordítottam. Kinevezték vállalatvezetővé, amely minőségben [= s ebben a minőségben] azonnal gyűlést hívott egybe. || a.* <Az előző mondat tartalmára visszamutató, azt mintegy összefoglaló főnév előtt, mutató névmás h.:> ez, az imént említett. A házigazda felszólította vendégeit, hogy táncoljanak, amely ajánlat [= ez az ajánlat] különösen az ifjúságnak tetszett.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
II. (főnévi)
1. A vele kapcsolt jelzői mellékmondatban meghatározott v. jellemzett s gyak. a főmondatban mutató névmással jelzett állat, tárgy, csoport, dolog. Ez az a ló, amelyet apám vett. Ez az a falu, amelyben a költő született. A ház, amelyben lakunk, a főutcában van. Az a hiba, amelyet elkövettem, helyrehozható. Az olyan sereg, amelyet vezére elhagy, felbomlik. Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk. (Petőfi Sándor) Ez még egy olyan deszka, amelyen mindnyájan kiúszhatunk a partra … (Mikszáth Kálmán) Nincs hatalom, amely megingat. (Ady Endre)
2.* <Később bekövetkező cselekményű v. ellentétes tartalmú mellérendelt mondat helyett álló, nem valóságos jelzői mellékmondat bevezetésére, mutató névmás h.:> (és) ez, az (azután). A Dunából kihúzták a holttestet, amelyet a halottasházba szállítottak (= és a halottasházba szállították). Megsúgta a jelszót, amelyet azonban én nem értettem (= de azt én nem értettem).
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. (személyragos alakban) (ritka) -ünk v. -őnk, -őtök, -ük: amely személy közülünk, közületek, közülük.
