annak
annak névmás, mutató
1. Az az [1]-nak ragos alakja. Ld. az [1].
2. Abban a minőségben; mint olyan. Ő csak olyan kisegítő, annak is csak ideiglenes. Fehér szegfű volt, még annak is egyetlen. (Gárdonyi Géza)
3. <Állandósult szókapcsolatokban:> annak előtte: a) bizonyos múltbeli eseményt v. állapotot megelőző időben; azelőtt. A reménytelenségbe Ugy szerettük egymást mint annakelőtte. (Petőfi Sándor); b) régente, hajdan, a múltban. Ebben az időben többet jött-ment a városban, mint annakelőtte. (Kosztolányi Dezső); annak idején: a) vmely ismert, régebben elmúlt esemény, körülmény idején v. a mellékmondatban közelebbről meghatározott időben. Ott folytatja, ahol annak idején abbahagyta. Annak idején, mikor együtt voltunk, másképp beszélt. Annak idején egyik szombat este látogatóba ment egy barátjához. (Gelléri Andor Endre); b) akkor, amikor majd elérkezik az ideje. Majd annak idején tudósítlak; (irodalmi nyelvben, régies) annak okáért: az említett, szóban forgó okból; azért. Nehezek nekem már a királyi gondok, Annakokáért én azokról lemondok. (Petőfi Sándor); (régies) annak utána: azt a bizonyos ismert múltbeli időpontot, eseményt, állapotot követő időben; azután. Először gyermek volt, azután fiú, továbbá legény, majd férfi, annakutánna ősz ember. (Karinthy Frigyes)
