árendál
árendál [ë] tárgyas ige -t, -jon (népies, régies)
<Földet, házat> (haszon)bérbe (2) vesz; bérel. Árendálunk valahol valami jó földet … (Tolnai Lajos) Vót neki öt vagy hat köblös földje és árendált hozzá húsz köblöst. (Móricz Zsigmond)
árendálás; árendált.
