árulkodó
árulkodó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki árulkodik. Árulkodó fiú, gyermek, leány.
2. Olyan <megnyilatkozás v. ritk. jelenség>, amely vkinek szándéka ellenére jelez, mutat, sejtet vmely (másoktól) nem ismert körülményt; áruló (I. 3) Árulkodó Júdás. Árulkodó elpirulás, mosoly, mozdulat. Egy árulkodó zörej már sejtette, hogy vmi hibája van a gépnek.
II. főnév -t, -ja Árulkodó személy. Összeszidta az árulkodót. Utálom az árulkodókat. Föld kiveti csontját, be nem issza vérét az árulkodónak. (Mikszáth Kálmán)
árulkodós.
