ásítozik
ásítozik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (régies) ásítoz
1. Ismételten, gyakran, folyamatosan ásít (1, 1a). Az éjjel nem aludt, s most folyton ásítozik. A diákok összegyűltek nagy ásítozva. (Jókai Mór) Napközben ott ásítoztak a szűk pincegádoron. (Herczeg Ferenc)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Nyílás, üreg, mélység> szélesen kitárulva mered vmerre; tátong, ásít. Az ágyúk ott maradtak a síkon, egymással szemközt ásítozva, őrizet nélkül. (Jókai Mór) Ketté hasad hosszában egy-egy utca, Amint vonítva, hörgve ásitoz A föld. (Vajda János)
3. (régies) Ásítozik vmire v. vmi után: áhítozik. Ha ily selejt … Felséged becses élete után ásítozna … ugyan mi lehetne ennek vége? (Széchenyi István) Azok … cserkoszorú helyett egész erdőre ásítoznak. (Vas Gereben)
ásítozás; ásítozó.
