asszonancia
asszonancia főnév ..iát, ..iája (irodalomtudomány)
A magánhangzók összecsengése a verssorok végén. || a. (irodalomtudomány) Az a rímelés, amelyben csak a magánhangzók azonosak, a mássalhangzók pedig hasonló hangzásúak. Adynak e versében „Az én apám dolgozik és küzd, Nála erősebb nincs talán, Hatalmasabb a királynál is Az én apám”, – a „talán” és „apám” szavak alkotják az asszonanciát.
asszonanciás; asszonanciájú.
