aszfalt
aszfalt főnév -ot, -ja
1. A természetben előforduló v. mesterségesen gyártható, gyantaszerű, szurokfekete, nyúlós, olvasztható anyag; főként úttestek burkolására, nedvességtől való szigetelésre és festékek készítésére haszn. Az utcát aszfalttal burkolják. A falakat, a kábelt aszfalttal szigetelik.
2. Útnak, utcának ilyen anyagból készült burkolata. Megcsúszott a síkos aszfalton. Egy vak koldus ül a körút robajló Sötét aszfaltján. (Juhász Gyula) Aszfaltra rogy egy bús, bitang legény. | Fáradt szegény. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Városi, nagyvárosi utca. Az aszfalton nő fel; ® koptatja az aszfaltot.
3. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) A főváros, a nagyváros. Az aszfalt nyelve.
4. (festészet, régies) Sötétbarna, aláfestésre használt lazúrfesték.
5. jelzői használat(ban) Aszfaltból (1) készült. Aszfalt burkolat, járda, lemez, szigetelés, út.
Szóösszetétel(ek): aszfaltbeton; aszfaltfőző; aszfaltgyár; aszfalthenger; aszfaltirodalom; aszfaltkátrány; aszfaltlakk; aszfaltmentes; aszfaltpadló.
aszfaltos.
