asztalszék
asztalszék főnév
1. (népies) Közös tálból, ill. bográcsból való étkezésre haszn., alacsony asztal (1a); közepén lyuk van a tál, ill. a bogrács számára. Kiteszi középre a nagy asztalszéket, Arra tálalja fel az egyszerü étket. (Arany János) A gazdáknál nyáron az eperfa alatt kis asztalszékre tálalták ki fatálban a túrós galuskát. (Móricz Zsigmond)
2. Kis gyermekek számára készült bútordarab, mely összeerősített asztalból (1) és székből áll.
asztalszékes.
