asztaltársaság
asztaltársaság főnév
<Vendéglőben, kávéházban, rendsz. ugyanannál az asztalnál> rendszeresen v. időnként összeülő kisebb-nagyobb, állandó társaság. Jókedvű, vidám asztaltársaság; asztaltársaságunk tagjai. A nyelvész asztaltársaság minden kedden találkozik egy belvárosi kávéházban. Földbirtokosok meg én képeztünk törzsvendégi asztaltársaságot. (Vajda János) A legnagyobb ünnepélyességgel meghajtotta magát az asztaltársaság tagjai előtt. (Krúdy Gyula) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Asztalnál (1a) ülő társaság, vendégek. Ocskay … nagyon megvárta [= elvárta] az asztaltársaság pápista tagjaitól, hogy ők is imádkozzanak. (Jókai Mór)
asztaltársasági.
