átbújik
átbújik tárgyatlan ige, (régies, tájszó, irodalmi nyelvben) átbúvik, (ritka) átbú, átbúj
1. <Vmely keskeny nyíláson> rendsz. lehajolva v. összehúzódva keresztülhalad. Átbújik a lyukon, a kerítésen; átbújik az asztal alatt. A hézagon a legnagyobb kopó is átbújhatik. (Vas Gereben) Csakhamar akkora nyílás tágult, hogy egy ember átbújhatott. (Gárdonyi Géza)
2. Közbeeső akadályon keresztülhatolva s a nyílásokat, búvóhelyeket felhasználva más helyre eljut. A sövény bokrai közt átbújt a szomszéd kertbe. Az egész környék egy össze-vissza árok, Beléje vezetve nagy lusta mocsárok; Gyalogja hol átbú s kicsi lovassága, Ott is védi karók sűrű sokasága. (Arany János)
3. (ritka) Helyét elhagyva más helyre lopakodik és oda bebújik. A gyerek átbújik anyjához a nagy ágyba.
átbújás; átbújó; átbújt.
