átcsábít
átcsábít tárgyas ige
<Személyt> magához v. más helyre csábít, és ezzel arra késztet, hogy eddigi helyét v. (átvitt értelemben) táborát elhagyja. A szomszédok megint átcsábították a gyereket. Átcsábították a határon. A labancok hiába próbálták átcsábítani a kurucokat.
átcsábítás; átcsábítható; átcsábító; átcsábított.
