átdöf
átdöf tárgyas ige
<Hegyes eszközzel> nagyobb erőt kifejtve átszúr vkit, vmit. Karddal átdöfte ellenfelét. Szuronnyal átdöfte a mellét. Tőrrel átdöfi a testét. Ki a karddal, vagy tüstént átdöföm | … undok melledet. (Vörösmarty Mihály) Ha egy tőr lett volna kezemben, nem tudom, őt, vagy magamat döföm-e át vele. (Eötvös József)
átdöfés; átdöfköd; átdöfő; átdöfött.
