átéget
átéget [t-é] ige
1. tárgyas <Gyúlékony anyagot> kisebb területen egész vastagságában megéget v. megpörköl; lyukat éget rajta. Az égő cigaretta átégette a bútor huzatát. [A forró vas] átégette a cipőm, szerencse, hogy a lábam ott nem sült. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas <Fémet> kisebb területen olyan hőfokra hevít, hogy a fém egész vastagságában megolvad. A lángszóró átégeti a páncélt.
3. tárgyas (ritka, ipar) <Nem gyúlékony és nem olvadó anyagot> úgy hevít magas hőfokra, hogy a hő átjárja az anyag minden részletét; egész vastagságában kiéget (4). Átégeti a cserépkorsót, a téglát.
4. tárgyatlan (ritka) Magas fokú hőt árasztva magából úgy éget, hogy hőhatása vmin keresztülhatol. A nap átéget a vékony falon.
átégetés; átégetett; átégető; átégettet.
