átér
átér [t-é] ige
1. tárgyatlan Átér vhova: vmin keresztüljutva vhova érkezik. Szerencsésen átér a túlsó partra. A Lánchídon átért Pestre. || a. tárgyatlan Átér vmin: vmely közbeeső vonalon v. területen keresztüljutva annak a túlsó oldalára ér(kezik). Átértek a határon. Már itt-amott az úton is átért a víz. (Jókai Mór) || b. tárgyas (ritka) Közbeeső akadályon átjutva elér (4a) vmi. A gerenda átéri az árkot. Szerencsésen átérvén a partot, visszanéztek az üldöző nehéz lovasokra. (Vas Gereben)
2. tárgyatlan Átér vmeddig: olyan kiterjedésű v. olyan helyzetű, hogy vmely másik pontig, határig ér. A kötél átér a túlsó falig. A csáklya átér a dereglyéig. A rúd nem ért át a falig. || a. tárgyatlan Átér vmin: olyan kiterjedésű, hogy vmely pontnál, határnál tovább, messzebb ér. A rúd átér a kerítésen. || b. Átér vmit v. (ritk.) vkit: a) vmely távolsággal egyenlő v. annál nagyobb hosszúságú; van olyan hosszú, mint vminek a hossza v. szélessége; a zsinór átéri keresztben az egész szobát; b) hossza vminek a kerületével, vkinek a derekával egyenlő v. annál nagyobb; vmi körül két végével összeér. Az öv átéri a derekát. Kétszer is átéri. Engem nem ér át ez az öv. A mentő öv … kétszer is átérte a karcsú termetet. (Jókai Mór)
3. Átér vmit (vmivel): <személy arasszal, kitárt karjával v. hosszúkás eszközzel> vmely tárgynak, távolságnak egyik szélét is, a másikat is egyidejűleg érinteni tudja v. vminek a kerületét körül tudja fogni. Átér egy oktávot a zongorán. Karjával átéri a fa törzsét. Arasszal átéri a kis pálcát hosszában. Ezzel a zsinórral nem érem át a derekadat. Ketten is alig érik át azt a fát. Olyan karcsú termete nincs senkinek, mint neki, arasszal át lehet érni a derekát. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan Átér vmi körül: <ruhadarab, anyag nagyságánál, hosszúságánál fogva> alkalmas v. elégséges arra, hogy vmit egészen körülvegyen. A nagykendő, a takaró átér a dereka körül.
átérés; átérhető; átérő; átért.
