átesik
átesik [t-e] tárgyatlan ige
1. Úgy esik (le) vhova, hogy vmely határvonalon (pl. kerítésen, falon) túl levő területre jut. Átesik vhova; átesik vmin; átesik a kertbe. A labda átesett a kerítésen a szomszéd udvarára. Átugortam a palánkon. – | Átesém. (Petőfi Sándor) || a. Átesik vmin: úgy esik (I. 4), hogy estében részben v. egészen túlesik vmely tárgyon, útjában álló akadályon; keresztülesik (1) rajta. Átesett a barázdán, a bőröndön, a korláton, a lócán, a zsámolyon. Udvarán volt egy favágó tőke és azon átestem, nyilván lerészegítettek. (Móricz Zsigmond)
2. Átesik vmin: úgy esik (I. 1–2), hull, hogy esés közben vminek a nyílásán, résein áthalad. Átesik a ® rostán. Átesik az eső a lombokon.
3. (átvitt értelemben) Átesik a másik v. az ellenkező végletbe v. szélsőségbe: előbbi szélsőséges álláspontját, magatartását hirtelen az ellenkezőjére változtatja.
4. (ritka) Átesik vmin: keresztüljut, áthatol vmely területen; megtesz vmely megteendő utat. Essünk át ezen a nehéz útszakaszon. Essünk át ezen a mihaszna erdőn! (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben) <Bajon, nehézségen, fontos eseményen> keresztülmegy és túljut. Átesik a betegségen, a selejtezőn, a vizsgán. Ezen át kell esni. Hamar átesik rajta. Majd csak átesik rajta. Ezen is szerencsésen átesett. Sok mindenen átesett. Ennek vége van, ezen átestünk. (Jókai Mór) Ezen … át kell esni a jövendő boldogsága érdekében. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. ló.
átesés; átesett; áteső.
