átevickél
átevickél [t-e] tárgyatlan ige (bizalmas)
1. Átevickél vhol v. vhova: evickélve átjut vmin v. vhova. Nagy nehezen átevickéltek a folyón. Átevickélt a másik partra.
2. (átvitt értelemben) Átevickél vmin: vmely bajon, nehézségen folytonos veszéllyel, akadályokkal küszködve apránként, lassacskán keresztüljut. Átevickélt a válságon.
átevickélés; átevickélő; átevickélt.
