átfon
átfon tárgyas ige
1. Vmit átfon vmivel: a) vminek a résein keresztül többféle irányban tekerve és bujtatva vmely hosszúkás hajlékony tárgyat, rendsz. fonalat vezet át. Haját átfonta rózsaszín szalaggal. A kosarat átfonta színes fonállal. b) vmit úgy fog át vmivel, hogy azt köréje hajlítja. Karjával átfonja vkinek a nyakát, derekát. Lábával átfonta [ellenfele] lábát. (Mikszáth Kálmán) Kezeim Az asztalon … átfonták egymást. (Tóth Árpád)
2. Vmit átfon (vhol): vmely nyíláson átbújtatva összefonja. Átfonja a fonalat az anyagon. Átfonja karját vkinek a hóna alatt. Átfonja karját (a mellén): két karját a mellén úgy helyezi egymásra, hogy mindegyik kezével az ellenkező karját fogja, v. mindkettőt az ellenkező hóna alá dugja. [Hajfürtjeit] átfonván ujjain, fényükben gyönyörködött. (Jósika Miklós)
3. <Hosszúkás, fonalszerű tárgy> többszörösen körülfog, körülvesz vmit. A vadszőlő átfonta a kerítést. A folyókák átfonják a búzavirág derekát százszorosan. (Gárdonyi Géza)
4. <Hibás fonást> újra fon. Nem jó a fonás, át kell fonni.
átfonás; átfonat; átfonható; átfonó; átfonódik; átfont.
