átfordul
átfordul tárgyatlan ige
1. Addig fordul, amíg eredeti helyzetével teljesen szembe nem kerül, másik oldalára fordul. A gyerek alvás közben átfordult a másik oldalára. A kulcs átfordult a zárban.
2. Átfordul vmin: vmire mint tengelyre támaszkodva annak a másik oldalára fordul, ill. esik. Átfordul a korláton.
3. (átvitt értelemben, ritka, régies) Átfordul vmivé: <személy> egész jellemében, egyéniségében hirtelen és váratlanul megváltozik, és így vmivé válik. A fiatal ügyvéd átfordult más emberré. (Mikszáth Kálmán)
átfordulás; átforduló; átfordult.
