áthallatszik
áthallatszik tárgyatlan ige (rendsz. 3. személyben)
1. Áthallatszik vhova: <hang> vmely másik helyre jutva nagyobb távolságon v. közbeeső akadályon keresztül is hallható, hallatszik. A sírás áthallatszik a szomszédba. A jajkiáltás … áthallatszott a várba. (Jókai Mór) A beteg lihegése áthallatszott hozzá. (Herczeg Ferenc) || a. Áthallatszik vhonnan: vmely másik távolabbi v. bizonyos akadályon túl levő helyről eredve itt, ill. a jelenlevőnek elképzelt helyen is hallható, idehallatszik. Az erkélyen ülünk, és áthallatszik a rádió a szemben levő házból.
2. Vmely akadályon v. zajon keresztül is hallatszik. Áthallatszik vmin. Olyan vékonyak a falak, hogy minden szó áthallatszik. A lármán is áthallatszott a nevetése. || a. (műszaki nyelv) <Rádióban, telefonban> a kapcsolt állomás hangjába keveredve hallatszik <más állomás hangja>. A Kossuth-adót fogja, de áthallatszik a zene a Petőfi-rádióból. Áthallatszik vmi idegen beszéd.
áthallatszás; áthallatszó.
