áthangzik
áthangzik tárgyatlan ige (régies, választékos)
1. <Zene, hangos szó, zaj> úgy hangzik, hogy áthatol vmely távolságon v. közegen vhova; áthallatszik (1). Áthangzott az ágyúszó. Áthangzott hozzá a kiabálás. Áthangzott a kalapálás a túlsó partról. Áthangzott a szomszédból egy szonáta. Ez erőszakolt csendben, mint egy … síri dal hangzott át … a honvédek karéneke. (Jókai Mór)
2. (ritka) Áthangzik vmin: vminek minden részében hangzik, vmit hangjával egészen betölt. Áthangzik a ligeten a zeneszó.
áthangzás; áthangzó; áthangzott.
