átháramlik
átháramlik tárgyatlan ige
<Kötelezettség v. kellemetlen dolog> mástól átszáll vkire; vkinek az illetékességébe, feladatkörébe átmegy. A felelősség átháramlik őrá. A gyermekek nevelése ránk háramlik át. || a. (jogtudomány) <Teher v. birtok meghatározott esemény beálltával v. meghatározott idő elteltével> jogszerűen vki mást illet; átszáll vkire. A kiskorú gyermek vétsége átháramlik a szülőkre. Az elbirtoklás nem háramlik át az utódokra.
átháramlás; átháramló; átháramlott.
