áthárít
áthárít tárgyas ige
<Őt illető, rá háruló terheket> mással viseltet, <terhes dolgot, kellemetlen következményt> másra tol (2); hárít. Áthárítja a felelősséget másra. Áthárítja a vádat vkire. A tőkések a terheket áthárították a dolgozókra. A bűn terhe Miriámra volt szépen áthárítva. (Jókai Mór)
áthárítás; áthárítható; áthárító; áthárított; átháríttat.
