áthatás
áthatás főnév -t, -ok, -a
1. (ritka, jogtudomány) Az a jelenség, hogy vmely ipartelep zaja v. bűze a környező lakóházak nyugodt életét elviselhetetlenül zavarja. A vegyészeti gyárat a hatóság az erős áthatás miatt nem engedélyezte a belvárosban.
2. (rádiótechnika) Az a hányados, mely kifejezi, hogy a rács feszültségének változása az anód feszültségének mekkora változásával egyenértékű. Az elektroncső áthatása.
3. (építészet) Két építészeti tagozatnak (3) olyan találkozása, hogy mindkét tagozat folytatódik a találkozási ponton túl. Az áthatás igen gyakori a csúcsíves építészetben. || a. (mértan) Az a jelenség, hogy két mértani elem v. test úgy metszi egymást, hogy mindkét elem, ill. test folytatódik a metszés pontján túl.
áthatási.
