átható
átható melléknév -an v. -n, -bb
1. Olyan, ami áthat (1–2), megtelít vkit, vmit. A lényét átható bánat; a darabot átható gúnyos hang. Mindent átható eszme … nélkül egy állam sem állhat fenn soha. (Eötvös József)
2. Olyan, ami vkire v. vhová áthat, átterjed. Az irodalomra is átható változás. Oda menjünk … ott teremnek az érdemrendek, hír, név, századokra átható dicsőség. (Jókai Mór)
3. (választékos) Ereje v. élessége miatt rendkívül messzire elhangzó <hang>. Átható kacaj, kiáltás, zokogás. Jobb kezének mutatóujját nyelvére illeszti, s átható füttyentést hangoztat utánok. (Vas Gereben) A csöndes éjszakában … átható férfikiáltás hangzik fel. (Gárdonyi Géza) || a. Nagymértékben érezhető, az érzékszervekre erősen ható, erős <szag, gáznemű anyag>. Átható bűz, illat. Reggel volt még az idő; harmatos a fű, levél, virág; áthatóbb, balzsamosabb a lég. (Tolnai Lajos)
4. (átvitt értelemben) Olyan <tekintet, szem>, amely szinte behatol mások lelkébe. Átható tekintet; áthatóan néz. Széles arcát … átható … kék szemei méltóságossá, parancsolóvá és sötétté tevék. (Kemény Zsigmond) A leány a szemébe nézett, nyiltan, becsületesen, … átható tekintettel. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Olyan <lélek, szellemi tevékenység v. képesség>, amely könnyen behatol a rejtettebb dolgokba; éles, hatékony. Átható ész. Érezte az átható okoskodásnak kellemes nyomását. (Vas Gereben) Arcvonásaiban együtt találhatni az … átható észt … szívjósággal. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, régies) Megható, szívre ható <érzés, érzelmi megnyilatkozás>. Maradjunk a szónál, mondja átható bizalommal. (Vas Gereben) Ami a népdalban van, s amit oly szépen áthatóan húz a Ferkó. (Vajda János) || c. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <érzelem>, amely az embert egészen áthatja. Mily átható szerelem az, mely az embert ily feledékennyé teszi … (Arany János)
5. (ritka, elavult) Minden lényegesre kiterjedő. Társzekerekre rakatta a szükséges eleséget, … hogy amíg a nemes megye átható rendszabályai … mentséget hozandnak, addig is … feltartóztassa a halálveszélyt. (Jókai Mór)
6. (nyelvtudomány, régies) Átható ige: tárgyas i. || a. (nyelvtudomány, régies) Át nem ható ige: tárgyatlan i.
áthatóság.
