átkozódik
átkozódik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
Gyak. v. hosszasan átkokat mond, szór vkire, vmire v. magára; hosszasan átkoz, szidalmaz vkit, vmit. Átkozódik az égre. A vén lator egész nap átkozódott. Lesujtott angyalként … Átkozódik a futó király. (Vörösmarty Mihály) Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. (Ady Endre) || a. <Dühében, elkeseredésében> hosszasan, hevesen szitkozódik, káromkodik. Félóráig átkozódott, aztán lassan lecsendesedett. Azt várta, hogy a hadastyán fel fog ugrani, … szitkozódni, átkozódni fog. (Jókai Mór)
átkozódó.
