átláthatatlan
átláthatatlan melléknév -ul, -abb, (régies) átláthatlan
1. Olyan, amin nem lehet keresztüllátni, átlátni. Átláthatatlan sűrűség. A szobában átláthatlan sötétség terjedett. (Jósika Miklós) Ez az alak … a legszabályszerűbben volt felöltöztetve … átláthatatlan fátyol burkai alá. (Jókai Mór)
2. (ritka) Olyan <dolog, terület, alakulat>, amelynek a túlsó széléig v. amelyen túl, amely mögé nem láthatunk. Átláthatatlan őserdő. Az a kis domb, mely kedvesem takarja, Rám nézve kél átláthatlan magasra, S elrejt előlem földet és eget. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben) Olyan <jelenség, dolog>, amelyet nem tudunk megérteni. Átláthatatlan titok. Egész emberi létünk átláthatlan talány. (Jósika Miklós)
átláthatatlanság.
