átmenet
átmenet [ë-e] főnév és határozószó
I. főnév -et, -e [ë, e]
1. (ritka, régies) Az átmegy (I. 1–2) igével kifejezett cselekvés; átjárás, áthaladás. A Tisza révénél … egymással civódtak az átmenet elsőségeért. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies) Az a hely, ahol vhova át lehet menni (I. 1–2); átjárás (2), átjáró (II. 2). [A Pireneusok] szoros átmenetein … vannak bátor … férfiak, kik a rendőrség … szemességét ki tudják játszani. (Jósika Miklós)
2. Az átmegy (II. 6–7) igével kifejezett cselekvés, ill. ennek folyamata; áttérés vmire, átalakulás (vmibe). Átmenet vmiből v. vmiről vmibe v. vmire; átmenet mérsékelt sebességről fokozott sebességre; átmenet a polgárháborúból a békés építő munkába. [A népek] éppen átmenetben vannak lebilincselt állapotból szabadabb létre. (Széchenyi István)
3. <Változás, átalakulás folyamatában> közbülső állapot, fejlődési fok, ill. ennek időtartama. Átmenet vmibe v. (régies) vmire. Átmenet a szocializmusból a kommunizmusba. Minden átmenet nélkül megváltozott az idő. [Az irodalomtörténet] a te nevedet [= Tompa Mihályét] egy elébbi fényes korszakhoz fogja még számítani. Engem talán már az átmenetre tesz. (Arany János) Komoly arcot ölt; oly rögtöni átmenettel, hogy az ember alig ismer rá. (Jókai Mór) || a. Kül. beszédben, írásműben közbülső szakasz, mely egészen más jellegű tárgyhoz vezet, más tárgyra megy át. Átmenet nélkül tért át más témára. Nincs átmenet az egyes fejezetek közt. || b. Az a hely, ahol vmely dolog v. tulajdonság átmegy (II. 8) egy másik dologba v. más tulajdonságba. Átmenet az egyenesből a görbébe.
4. Az a dolog, jelleg v. tulajdonság, mely két másik rokon dolog jellege közt közbülső és tőlük élesen el nem választható fokozatot alkot. Ez a szín átmenet a kék és zöld között. Az őszinteség és a képmutatás közt vannak átmenetek.
II. határozószó (választékos) Átmenés, átmenet (I. 1) közben. Oh, mily tömeg! … Érzem, mint csónak a habot, hogy átmenet mind rám csapott. (Arany János)
