átmenő
átmenő [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
Általában olyan <élőlény, dolog>, amely vhol, vmin, vhova, vmibe átmegy.
1. (átvitt értelemben is) Olyan <élőlény, jelenség, dolog>, amely egyik helyről a másikra, egyik állapotból, minőségből a másikba vmely más helyet, minőséget, állapotot érintve átmegy (I), keresztülmegy, áthalad, végigmegy. A hídon átmenő emberek; a Budára átmenő villamos; a csontján átmenő szilánk; a vizsgán átmenő diák; a sok kalandon átmenő hős; a vámon átmenő áru; a kezén átmenő iratok.
2. (átvitt értelemben is) Olyan <élőlény, jelenség, dolog>, amely vhova átmegy (II. 1–5, 7, 8), vmely helyet, állapotot, minőséget elér, vmely más helyet, minőséget, állapotot érintve. A Csehszlovákiába átmenő szerelvény; a támadásba átmenő ellenség; a köztudatba átmenő hír; az állam tulajdonába átmenő üzem; a vörös izzásba átmenő vas; a lilába átmenő vörös. Csupa pirosból veresbe átmenő színek tarkállanak orcáin, homlokán. (Jókai Mór)
3. (kereskedelem, közlekedés) Vmely országon keresztül két más ország közt lebonyolódó <forgalom és ennek intézményei, ill. tárgya>; átmeneti, tranzitó. Átmenő állomás, áru, forgalom, pályaudvar.
4. (régies) Átmeneti (1). Átmenő állapot, tábor. [A] polgári viszonyok kellőbb elrendezéséhez képest … válik [majd] a pénz úgyszólván átmenő számmá. (Széchenyi István) [A blazírtság] csak átmenő állapot. (Eötvös József)
II. főnév -t, (-je) [e]
1. Vhol v. vhova átmenő (1, 2) személy. Az úttesten átmenők; Pestre átmenők. Csak ritka átmenő zavará fel a csendet. (Eötvös József)
2. Átmenőben: átmenés, átmenetel közben. Hozzátok átmenőben beszaladtam a boltba. [A katonákat] a herceg átmenőben nem akart[a] egy kis megvendéglés nélkül elereszteni. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben, választékos) Átmenőben van vhova v. vmerre: olyan állapotban van, hogy vmely más irányba v. vmi mássá fejlődjék.
3. (ritka, elavult) Átjáró (2). Az állandó erős akarat … [a folyam] mély feneke alatt készít száraz bátorságos átmenőt. (Széchenyi István)
