átsugárzik
átsugárzik tárgyatlan ige
1. <Fény, világító tárgy, ill. ennek sugara vmely akadályon v. nyíláson> áthatol; átfénylik, átragyog. A nap átsugárzik a felhőkön. A résen átsugárzott a lámpa fénye.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely érzés, szellemi jelenség, lelki sajátság vkinek cselekedetében, viselkedésében, ill. arckifejezésén> feltűnő módon megnyilvánul. Átsugárzott arcán az öröm. Nem sugárzott át játékán a jóság. (Vörösmarty Mihály)
átsugárzás; átsugárzó; átsugárzott.
