átszenved
átszenved tárgyas ige
1. (ritka) <Szenvedést okozó eseményt v. állapotot> átél, és tartama alatt szenved. Átszenvedte a háborút, a megszállást. Átszenvedem újra ezt a nyomort. (Tolnai Lajos) Még olyan dolgokat is elmond, … amikről csak ő képzeli, hogy átélte, átszenvedte. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) <Büntetést> szenvedve kitölt. A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke, S büntetéseit már átszenvedte ő. (Petőfi Sándor)
2. <Időt> szenvedve, szenvedésben tölt; tartama alatt folyton szenved. Átszenvedte az éjszakát.
3. (régies) <Bánatot, fájdalmat> mélyen átérez, és szenved miatta. Átszenvedi vkinek a bánatát. Fájdalmamat … együtt szenvedte át velem. (Jósika Miklós) Küzdtem érted szívvel, ésszel … S átszenvedtem bánatod. (Gyulai Pál)
átszenvedés; átszenvedhető; átszenvedett; átszenvedő; átszenvedtet.
