átszorít
átszorít tárgyas ige
1. <Személy> szorítva átölel vkit, vmit. Hevesen átszorította az asszony derekát. Szervusz, kedves öcsém, – szorított át, csókolt meg … csattanósan. (Tolnai Lajos)
2. <Ember v. állat> vmely testrészével átfogva erősen megszorít vmit. Markával átszorítja barátja csuklóját. A gyilkos átszorította kezével áldozata torkát. A lovag … átszorítá térdeivel a reszkető állatot. (Jókai Mór) Hatalmas tenyerével átszorította az asszony puha nyakát. (Herczeg Ferenc) || a. <Tárgyat, testrészt fonalszerű tárggyal, övvel> körülvesz és erősen megszorít. A ládát átszorítja kötéllel. Átszorítja övvel a derekát. A sötétben a kapott bankjegyet vékony zsineggel átszorítva, a galamb szárnya alá kötötte. (Jókai Mór)
3. Vmit, vkit vhova v. vhol szorítva átnyom. Átszorít egy dugót a lyukon. A tolongásban őt átszorították az előszobába.
4. (irodalmi nyelvben) <Öv> szorosan átfog vmit; szorítva helyezkedik el vmi körül. A derekat … széles … bőröv szorítja át. (Jókai Mór)
átszorítás; átszorítható; átszorító; átszorított; átszoríttat.
