áttör
áttör ige
1. tárgyas <Falat> egy helyen tervszerűen megbont, hogy átjárót létesítsen egyik helyiségből a másikba. Falakat törtünk át. || a. tárgyas <Gátat, korlátot, választóvonalat alkotó, többnyire szilárd anyagú falat, réteget, vonalat> egy helyen erőszakosan megbont, ott rést vág, és keresztülhatol rajta. A tömeg áttörte a korlátot. Az árvíz áttörte a töltést. A csíra a mag héját nem töri át. A balatoni halászok áttörték a jeget. Vágtatott a Tisza a rónán át. Zúgva bőgve törte át a gátot. (Petőfi Sándor) || b. tárgyas (katonaság) <Arcvonalat, az ellenféltől felállított, akadályt alkotó korlátot> hathatós támadással megbont, és keresztülhatol rajta. Áttörték a frontot. A negyedik ukrajnai hadsereg áttörte a német védelmi vonalat. A hajóraj áttörte a tengerzárat. || c. tárgyas (átvitt értelemben) <Vmely határt alkotó vonalat, intézményt> megbont, részben v. egészben megszüntet, v. túlteszi magát rajta. Áttöri vminek a kereteit; áttöri a társadalmi gátakat, korlátokat. Az októberi forradalom áttörte az imperializmus frontját. Ez alakok rajzánál Euripides áttörte a jellemfestés szokásos korlátait a görög tragédiában. (Péterfy Jenő)
2. tárgyas (konyhaművészet) <Ételneműt vmely lyukacsos eszközön keresztül> pépessé nyomkod. Szitán áttöri a burgonyát. A csecsemőnek áttörjük a főzeléket. A vöröshagymát finom szitán törik át. (Krúdy Gyula)
3. tárgyas (ritka, ruházkodás) <Anyagot> megadott minta szerint v. a szükségnek megfelelően átlyukaszt. Áttöri a bőrt, a kelmét. Azsúrral törte át a kelmét.
4. tárgyatlan <Terjedő, növekvő v. gyorsan haladva erőt kifejtő dolog, ill. vmely terepen, helyen az előrehaladás lehetőségét megteremtő ember, csoport> rést ütve áthatol vmin. A fa gyökerei áttörnek az aszfalton. A növekvő szőrszálak áttörnek a hámrétegen. A bányászok áttörtek a meddő kőzeten. A zápor pár perc alatt áttört a sűrű lombozaton. (Eötvös József) A dzsida hatalmas fegyver, áttör az a mellvérten is. (Jókai Mór)
5. Áttöri magát: <személy> erőszakosan tolakodva átjut vmin, esetleg vhova. Áttöri magát a tömegen a túlsó oldalra. Márta Hős elszántsággal törte magát át A vívó tömegen. (Petőfi Sándor) E pillanatban egy … inas törte magát a főajtón át valamennyi vendégen keresztül. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan <Személy> erőszakosan keresztülhatol vhol, kül. vmin. Áttör minden akadályon. Az ellenség itt nem tud áttörni. Egy pár bűzös árkon … áttörve, végre egy szilvásba értek. (Jókai Mór) Áttörtem a bokrokon. Átgázoltam a magasra nőtt bürkön. (Gárdonyi Géza)
6. tárgyas és tárgyatlan Áttör vmit v. vmin: <fény> vmely átlátszatlan közegen egy, esetleg több helyen áthatol. A napsugár áttörte a felhőket. A napfény áttört a felhőkön. A hold törte-e át a fellegeket, vagy az ablak volt nyitva, Bánfalvy nem tudta. (Jósika Miklós) E pillanatban kelt a nap s tündöklő sáv … tört át a ködön. (Mikszáth Kálmán) Március bús esője! át nem ér Rajta sugár, át nem töri szivárvány. (Tóth Árpád) || a. tárgyatlan <Fény, hang> hirtelen áthatol vhova, vhonnan. Egyszerre énekszó tört át a szomszédból. A szomszéd csarnokból tündéries zöld színű világosság tört át a sötét szobába. (Jókai Mór)
7. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Áttör vmin: <hangulat, törekvés> az eddigi állapotot egyszerre lényegesen változtatva terjedni kezd vhol, vkik közt. Egy új irány tör át a lelkeken. (Vörösmarty Mihály)
áttöret; áttörhető; áttörő.
