átugrat
átugrat [t-u] ige
1. tárgyas <Élőlényt> vmin v. vhova átugrani késztet. Átugratta a gyerekeket az árkon. Átugratta lovát az akadályokon. || a. Átugrat vmit vkivel, esetleg vmivel: arra késztet vkit, esetleg vmely állatot, hogy vmit átugorjon. A tornatanár átugratta velünk a másfél métert. || b. Átugrat vmit: <lovaglás közben> lovát ugratva átjut vmin. Átugratja a palánkot, a sövényt. || c. (tárgy nélkül) Lovagolva úgy jut át vmin v. vhova, hogy lovát ugratja. Átugrat a folyón; a lovas átugrat az árkon; lovával átugrat egy sövényen; átugratott a túlsó partra. Mikor a gyepühöz értek a lovagok, Azon átugratni nékik tréfa dolog. (Jókai Mór) Leereszkedett a domb meredek lejtőjén, aztán … átugratott az országút árkán. (Herczeg Ferenc)
2. tárgyas <Tárgyat> hirtelen mozdulattal v. ugratva átjuttat vmin v. vhova. Átugratja a labdát a hálón. (fizika) Átugrat egy szikrát a negatív sarokra. Egy … pisztolyt ugratott át a markába a bő kabátujjából. (Jókai Mór)
átugratás; átugratható; átugrató; átugratott.
