átver
átver tárgyas ige
1. (ritka) <Kisebb tárgyat> verve átjuttat vhol v. vhova. Átveri a diót a szomszéd kertbe. || a. <Jószágot> verve áthajt, átkerget vmin, vhol, vhova. Gulyáim nyakamon vesznek, … el nem adhatom őket, mert nem tudom átverni a vízen. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) Átveri magát: verekedve, küszködve átjut vmin v. vhova. Átverte magát az ellenséges gyűrűn. Kinek van kedve közületek lélekvesztőjével ebben a viharban a hullámokkal dacolni s átverni magát a Jachwa torkolatáig …? (Jókai Mór)
3. Átver vmit vmin: vmely hegyes tárgyat úgy ver, hogy az vmely lapos tárgyon keresztül annak másik szélén, lapján túl menjen. Átveri a szöget a deszkán.
4. Átver vmit (vmivel): vmiben oly módon idéz elő lyukat v. roncsolást, hogy vmely kemény eszközt verve belejuttat, hogy az így azon egészen átérjen. || a. <Vkit, vmit, rendsz. testrészt, hegyes v. éles eszközzel> egyszeri, de erős mozdulattal átüt. Kardjával átverte a szívét. Azt a szép gyöngéd keblet azzal a hideg vassal átverni! … (Jókai Mór) || b. <Kemény és rendsz. hegyes, éles eszköz> átszúr vmit úgy, hogy erővel belehatol. (választékos) Szívét átverte a tőr. || c. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szívet vmely fájó érzés v. bántó körülmény> hirtelen mély és éles fájdalommal tölt el. Kegyetlenséged átveré szivem. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Szívére mutat, melyet az anyai fájdalom hét tőre ver át. (Kosztolányi Dezső)
5. (ritka) <Hidat vmin keresztül> gyorsan megépít. Készebb volt … egy pocsolyát órákig kerülgetni, mint azon egy hidat átverni a rövidebb útért. (Vas Gereben)
6. (argóban) Rászed, becsap. Cimboráját jól átverte.
átverés; átverhető; átverő; átvert.
