aulikus
aulikus melléknév és főnév (történettudomány)
I. melléknév -an, -abb (ritka) Általában udvari érzelmű. || a. A bécsi udvar politikáját a reformkor haladó törekvéseivel szemben szolgalelkűen támogató <személy, kül. főnemes>. Aulikus főpap; aulikus mágnások. || b. Ilyen személyre, csoportra jellemző, valló, rá vonatkozó, tőle származó. Aulikus magatartás, politika. A legnagyobb helyi birtokos nagyságok … szemben állanak az aulikus felfogással. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ok, -a Aulikus személy (főleg mágnás, politikus). Megrögzött aulikus; az aulikusok körében. A legreakciósabb aulikusok tűzték fel a legvörösebb strucctollakat. (Móricz Zsigmond)
aulikusság.
