az [1]

Teljes szövegű keresés

az [1] névmás, mutató; határozóragos alakjai: abba, abban, abból, azért, ahhoz, addig, akként, akképp, akkor, azon, annak, annál, arra, arról, attól, azzá, azzal v. avval; (ragozhatatlanul, főnévi jelentésben, a mondat végén v. mássalhangzóval kezdődő szó előtt), (népies) a
I. (főnévi) azt v. (népies) aztat; azok; (birtokos személyraggal igen ritka) azza
1. <Távol(abb)ra mutató szóként valóságos rámutatással kapcsolatban, gyak. magashangú párjával, v. a helyzetben adott szemléletre támaszkodva, kézzel való rámutatás nélkül is> az ott mutatott, a távolabb látható dolog v. személy. Mi az? (népies) A mi ott? [am mi ott?] Az (ott) a Duna. Az az én ceruzám. Az a főnököm. Ez a ház szép, de az nem tetszik nekem. Ki az ott az ablakban?  Azok ott becsületes emberek … (Mikszáth Kálmán) || a. <Gyak. a lenézés, lebecsülés v. ellenszenv árnyalatával> a rámutatással megjelölt távoli személy. Az verte meg az öcsédet. Nézd azt, ott a sarokban, hogy ásítozik.
2. <Rámutatás nélkül, az előzményekből ismert v. már megnevezett tárgyra, dologra nyomatékosan utalva> a már említett, ismert dolog. Egy jó ötletet kaptam tőle, az jár az eszemben. Elvesztettem az erszényemet, abban volt minden pénzem. Kocsira ültünk, azon mentünk haza. Ami pénzt keres, azt mind hazaadja. (Nem nyomatékos utalás esetén a ragos alakok helyett a megfelelő személyragos határozószó a helyes.) A telek és a rajta (azon) levő ház. Az akadályok számosak, de megküzdünk velük (azokkal).  Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az, s majdan sírod is. (Vörösmarty Mihály) Előbb valami … állami kenyérbe ültök és ha az megvan, asszonyt hoztok rá. (Mikszáth Kálmán) Hagyjatok nekem békét. Ökör vagyok én ahhoz. (Mikszáth Kálmán) || a. <Az előzményekből ismert, megjelölt anyagra v. fajra vonatk.> a szóban forgó anyag egy része, a szóban forgó fajtából egy. Pista tejet kap, neked is az kell? [Jancsinak biciklit veszek.] – Én is azt kérek. || b. (bizalmas, gyak. rosszalló) <Személyre visszamutatva, erős kiemelésként:> ő. [Ott megy az új tanító.] – Melyik az? [Mit hozott a postás?] – Nem jár az itt ilyen korán. Ne barátkozz vele; rossz gyerek az.  Küzd a gazdag, de nem a hazáér’, Védi az a maga gazdagságát. (Petőfi Sándor) Mogyoróval kedveskedett Rozáliának …, de az azt üzente …, hogy ő nem mókus. (Mikszáth Kálmán) Mondom neki, no tiszteletes asszony, vót tehén, nincs tehén … A meg azt mondja: – Vegyél másikat. (Móricz Zsigmond) || c. <Kérdésre adott feleletben v. mellérendelt összetett mondat második tagjában az előző alany v. főnévi állítmány ismétlése helyett.> [Van itt közöttünk orvos?] – Én az vagyok. Tanár volt az apám, én is az vagyok.  Nem is jól mondtam, hogy június óta nem volt a feleségem: sohse volt az. (Gárdonyi Géza) || d. <A helyzetben adott dologra, sz-re v. összefüggésre utalva.> Ki az? <aki kopog az ajtón>. Mi az?: mi újság? mit akar(sz)?  „Ki az? mi az? vagy úgy. –” (Arany János) || e. <Vmely várt vagy keresett személyre v. dologra utalva:> akit, amit várt, keresett vki. Ez az, (népies) ez a: a) megvan, amit keresek, amit vártam; b) úgy van, eltaláltad; egyetértek veled, helyes, amit mondtál. Ez nem az. No végre! ők azok.  Itt a kulcs, megvan a kulcs! – Ez az? nézegette kiváncsian. (Mikszáth Kálmán) Ez se az, az se az. Ez öreg, ez fiatalabb, ez sánta. (Gárdonyi Géza) || f. <Megelőző v. következő főnévi értelmű szó, ill. szókapcsolat nyomósító kiemelésére.> Kétszer egy, az kettő. Pénzt, azt nem adok. Tudod te, mi az: boldogság? Most már sejtem, mi az: szenvedni.  A jó asztal, az örökös kapocs a férj és feleség között. (Mikszáth Kálmán) Nem tudjuk, mi az vígan élni. (József Attila) || g. (népies) Az ám!: a) <kérdésre adott nyomatékos feleletként v. megelőző közlés nyomósításaként:> igen (ám); úgy bizony; [Ennek jól megmondtuk!) – Az ám!; b) <Meglepetés, ill. vmire való ráeszmélés kifejezésére:> csakugyan; erre nem is gondoltam; [Ezt meg kifelejtetted!] – Az ám!  Hiszen a dohányra valót úgyse kapta meg kend. – Az ám – szólt – az ám. (Tömörkény István); c) <ellentét, tagadás v. gúnyos helybenhagyás kifejezésére:> hogyisne! dehogy! [Kaptál érte vagy ezer forintot.] – Az ám: százat.  Hát azt hiszi ön, hogy az a bizonyos némber… marquisnő? Az ám! Egy cseh muzsikusnak a leánya. (Jókai Mór)
3. <A főmondatot követő, esetleg megelőző vonatk. mellékmondattal meghatározott személyre, tárgyra, dologra való utalásként.> Ki az, akivel beszéltél? Azé a föld, aki megműveli. Arra felelj, amit kérdeztem. Azt mutasd, amit tegnap kaptál. Közmondás(ok): Nem az a legény, aki üt, hanem aki állja.  Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. (Petőfi Sándor) Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy. (Ady Endre) Ó boldog az, kinek van istene. (József Attila) || a. (gyak. rosszalló) Nem az, aki … nem az, ami … : nem olyan, nem afféle ember, tárgy, dolog. Ő nem az, aki ilyet eltűr. Nem az már, aki volt: a) nem olyan szép, erős, egészséges, mint volt; b) nem olyan nagy legény, nagy úr, mint régen; c) más természetű ember lett, <rendsz. előnyösen> megváltozott.  Hát ez a könyv nem az volt, aminek ő gondolta, nem a Csokonai versei voltak benne. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) Azza: az a holmija, tulajdona, tulajdonsága, <amelyet a mellékmondat meghatároz>.  Az a lelkét bízta rá a hölgyre, ez meg a millióját. Kiki azzát, amije van. (Jókai Mór)
4. <Vmely mondattartalom egészére utaló szóként, ill. vmely elhangzott részletező kijelentés, közlés összefoglalására.> [Fáj a fejed?] – Az bizony kellemetlen! Nem úgy van az v. a! Abból nem lesz semmi. Ahhoz még szó fér. Azt szeretném én látni! Semmi az!  No csak el ne kezdj sírni te is. Az volna szép! (Jókai Mór) || a. <főmondatban, bármely mondatrész szerepében, utána következő, többnyire hogy-gyal bevezetett mellékmondat egész tartalmára utalva.> Abban fárad v. abban jár, hogy … : arra törekszik, azt akarja elérni, hogy …; abban állapodik meg, hogy …; ez elég volt ahhoz, hogy … Az, hogy nem tud szónokolni, nem válik előnyére pályáján. Az a baj, hogy ezt nem tudjuk megakadályozni. Abban reménykedik, hogy meggyógyul. Azon töpreng, hogy mit csináljon. (Ha nem hangsúlyos, akkor el is maradhat: (az) igaz, hogy …; (az) lehet, hogy …).  Egész uton – haza felé – Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? (Petőfi Sándor) Hát azt hiszed, hogy nadragulyát ettem? (Mikszáth Kálmán) Azt érezte, hogy mindennek vége. Az élete összeomlott. (Hunyady Sándor) || b. (ritka) <A megelőző mellékmondat tartalmára visszamutatva.> Hogy mit csináljon, azon töpreng.  [A csikó] Nem a tehertől fél, … hanem a hámtól, mely korlátozza futását. | És amit így el-veszt, azt nem pótolja sem abrak Sem pedig a ragyogó szerszám. (Petőfi Sándor) Ha koplaltunk, hát az is a miénk volt. (Jókai Mór) || c. Azzal, hogy: azzal a megjegyzéssel, meghagyással, utasítással, hogy … Megküldi a rendeletet azzal, hogy végrehajtásáról külön fog intézkedni.  [A kutyát] egyelőre a szakács gondjaira bízta, azzal, hogy majd írni fog a szakácsnak. (Kosztolányi Dezső) || d. (népies) Egy az, hogy …: a) az első v. egyik baj, nehézség az, hogy …; először azért, mert … Nem mehetek veled: egy az, hogy nincs pénzem …; b) az első (bíráló) megjegyzésem az, hogy …
5. <Magashangú megfelelőjével párhuzamos használatban az utóbb említett személlyel, dologgal ellentétben az előbb említettre utalva.> A búza meg a rozs a két legfontosabb kenyérgabona; ez homokos talajon is jól terem, az kötött talajt kíván.  Elvonúlt a tábor, csillapul morajja: Ezt a szél elhordta, azt a por takarja. (Arany János) || a. <Ugyanilyen használatban vmely időben távolabbi eseményre, cselekvésre, helyzetre, állapotra utalva.> Ezt már megértük, az a jövő titka. Ezt most csinálom, azt már el is felejtettem. || b. Ez …, az … : egyik (személy v. dolog) …, másik (személy v. dolog) … Hol ennek, hol annak adott igazat. Gondolt mindent: ezt is, azt is.  Még ebédelni sem tudtak rendesen, mert folyton eszükbe jutott ez, az. (Kosztolányi Dezső)
6. <A beszédbeli előzményre, a szövegösszefüggésre támaszkodva, a már említett dologgal, személlyel v. más dologgal, személlyel való azonosság kiemelésére> ugyanaz. A kisebbik leánya volt a csinosabb, az ment férjhez hamarabb. Pontosan azt gondoltam én is (amit te).
II. (melléknévi, főleg jelzőként, ritkábban állítmányként, fokozva is).
A. <A névmási jelzőt és a főnevet párhuzamosan ragozzuk, köztük határozott névelő áll.>
1. <Mutatással és megnevezéssel kapcs.> a távolban mutatott <személy, dolog>. Az a fa milyen dús lombú! Azt a képet még nem láttam. Attól a kislánytól vettem az ibolyát.  Azokon a szép kék hegyeken túl Fogsz te élni, kedvesem. (Petőfi Sándor) Add idébb csak kérlek azt a kéngyertyát! (Mikszáth Kálmán) –11 <névutó előtt mint névutós főnév kijelölő jelzője> a távolban mutatott. Nézd, az előtt a ház előtt milyen kavarodás van! Ott, a mellett a szekrény mellett van az a szék. || a. <Helyet jelentő szó előtt> a mostani helyemtől távol(abb) levő. Maradj azon a helyen.
2. <Az előzményekből már ismert, már említett személyre, dologra utaló jelzőként.> Hol az a könyv? Az az este felejthetetlen marad. Ez is azon a napon történt. Azon az áron már nem veheted meg azt a házat. Tegnap megint találkoztam azzal a szakállas bácsival.  Magyar hadban egy vén zászlótartó. | Ki az a vén zászlótartó ottan …? (Petőfi Sándor) Keresd elő a kulcsokat, hadd hozzak annak a beteg asszonynak egy pár kortyot. (Mikszáth Kálmán) || a. (gyak. rosszalló) <Érzelmileg színezett mondatokban, ismert dolog kiemelésére, gyengébb hangsúllyal>. Már megint rossz az a vízcsap! Csukd be már azt az ajtót. Mennyi baj van azzal a macskával.  Mint ért gyümölcsnek az a finom hamva: Úgy volt szeme fénye fátyollal bevonva. (Arany János) Ez az én apám. Ilyen csak egy van a világon, … a nagy roppant homloka és az a nevető kék szeme … (Móricz Zsigmond) || b. (enyhén rosszalló) <Felkiáltásban v. érzelmileg színezett mondatban, gyak. egy egész fajta mivoltának, lényének helytelenítésére, elítélésére>. Hej, az az ital! Azok az értekezletek! Ó, azok a nők! Azok a verebek, mennyit lármáznak! Láttad volna azt a pillantást! || c. <Káromkodások, szitkozódások vmelyik szavának nyomósító jelzőjeként.> Azt a fűzfán fütyülőjét! Azt a keserves kínszenvedésit! Azt a kutya mindenit! A kutya teremtésit annak a kölyöknek!  A tarka Zebedeusát azoknak az élőképeknek … (Mikszáth Kálmán) || d. (bizalmas, argóban) <Felkiáltásban, erős hangsúllyal, annak a jelzésére, hogy a szóban forgó dolog, jelenség nagy fokú csodálkozást, bosszúságot v. egyéb erős indulatot kelt.> Azt a marhát! Azt a mázlit! Azt a szépet!
3. <Kiemelő hangsúllyal a főmondatnak arra a szavára utalva, amelyre a mellékmondat vonatkozik, amelyet a mellékmondat közelebbről meghatároz.> Abban a hiszemben v. hitben, hogy …; azzal a szándékkal, hogy …; azzal az ürüggyel, hogy … Azt a diákot szeretik a tanárai, aki jó viseletű és szorgalmas.  Végre hát abba az országba jutott, ahol még sohasem volt király. (Mikszáth Kálmán) || a. <Ugyanilyen használatban, nem az egyedre, hanem a fajra utalva:> afféle, olyan(féle). Én nem az az ember vagyok, aki nem tartja meg az ígéretét.  Nincs az a vérbeli kuglizó a világon, aki arra a kéjes zörejre, amit a kilenc báb összeomlása kelt, el ne felejtené minden baját. (Mikszáth Kálmán)
4. <Állítmányi haszn.-ban, megelőző melléknévi állítmányra utalva, jelentése közel áll az olyan jelentéséhez.> [Boldog vagy?] – Az vagyok.  Mely szerencsétlen vagyok! – Azabb Szeléne. (Csokonai Vitéz Mihály) Szegény atyánk! … Mert ő becsületes lelkű, igaz: Azt gondolá, hogy minden ember az. (Petőfi Sándor)
5. <A beszédbeli előzményre, a szövegösszefüggésre támaszkodva, a már említett dologgal v. más dologgal, személlyel való azonosság, nagyfokú hasonlóság kiemelésére> ugyanaz a(z) …, ugyanolyan. Tegnap már elutasítottam, s most megint azzal a kéréssel zaklat. Azzal az ® erővel.
B. (kissé régies, választékos) <Ragozatlan hangsúlyos jelzőként, névelő nélkül; az alakban magánhangzós kezdetű, a alakban csak mássalhangzós kezdetű, főleg határozóragos főnév előtt, rámutatással való meghatározásra.> A célból: abból a célból; az esetben: abban az esetben; az évben; az időben v. az idő tájban; az időtől fogva; az irányban; az okból.
III. <Eldöntendő kérdésre adott egyszavas igenlő feleletként, néha csak az igen felelet nyomósító ismétlésére.> [Búza van a zsákban?] – Az v. Igen, az. [Búzát viszel a zsákban?] – Azt. [A gyerekeknek vettél ajándékot?] – Azoknak.
Szóösszetétel(ek): 1. afelé; aköré; aközé; amellé; amellől; 2. amaz; mindaz; ugyanaz.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages