afféle
afféle [e] névmás, mutató
I. (melléknévi) -képp(en) (néha enyhén rosszalló) Olyan(féle), olyanfajta, olyan jellegű. Afféle dolgokról nem beszélek. Kerülöm az afféle embereket, mint ő. Afféle ügyekkel nem foglalkozom. Afféleképpen beszélt, hogy elutasításnak éreztem. || a. (rosszalló) <Becsmérlő v. lekicsinylő árnyalatot adva a rendsz. hangsúlyos jelzett szónak:> olyan, valamiféle. Afféle jöttment; afféle nő: rossz hírű nőszemély. Ez csak afféle asszonybeszéd. Ez csak afféle frázis. Afféle jómadarak csinálhatták ezt. Ne hidd el, csak afféle kifogás v. szóbeszéd. Ez csakugyan afféle betörő pofa. (Gárdonyi Géza) Röstelkedve fogadja el a feléje nyújtott kezet, mivel hogy neki saját földje van, ő még sem afféle csavargó. (Nagy Lajos) || b. <Több-kevesebb rosszallást, lekicsinylést kifejező jelző előtt, nyomósító szóként:> olyan. Ez a szerelme is csak afféle futó, nyári kaland volt. (Kosztolányi Dezső) || c. <Rendsz. szerénykedő árnyalattal, mint kötőszavas hasonlításban:> olyan, amilyen a jelzős szerkezettel v. a jelzett szóval megjelölt személy v. dolog szokott lenni. [Hogy érzed magad?] – Mint afféle szegény ember. Mint afféle falusi gyerek, … Mint afféle rendtartó ember, elküldöttem hozzád Phaedrusnak elejét. (Vörösmarty Mihály) Sietett neki a falu legújabb híreit elmondani mint afféle idegennek. (Jókai Mór) A hátán lötyögött … a tarisznya, s az is afféle magavarrta készség. (Gárdonyi Géza)
II. (főnévi) ..lét (néha enyhén rosszalló) <Vmely előzőleg említett v. később részletezendő dologra utalva:> (ehhez v. ahhoz) hasonló dolog; olyasféle. Afféléket beszélt, mondott, hogy … Elmerengve nézi | … a távol délibábot, Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét Már eleget látott. (Petőfi Sándor) Ötöltem-hatoltam …, hogy így meg úgy szent fogadás, kegyes vótum s több afféle. (Jókai Mór) || a. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Rossz hírű, rosszféle személy, főleg nő. Az csak olyan afféle.
