agy
agy főnév -at, -a (többes számban csak a 6–7. jelentésben)
1. A koponya üregét betöltő, belül fehéres, kívül szürke színű, velőszerű anyag, amely elhatárolható részekből áll; agyvelő. Kiloccsant az agya. Megsértette az agyát. Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban. (Vörösmarty Mihály) Az orvos fölébe hajolt és intett az apácának – vége van. A bénulás átterjedt az agyra. (Karinthy Frigyes)
2. Ez mint a gondolkodás szerve. Míg emberszív van, míg eszmél az agy | … fog élni a szellemvilágban Tagadásúl költészet és nagy eszme. (Madách Imre) || a. <Rendsz. állandósult kapcsolatokban:> tudat, ész, fej (2). ® Pihent agy; ® berozsdásodik az agya; ® elhájasodik az agya; ® fog az agya; ® kitisztul az agya vkinek; ® megbomlik az agya; vkinek ® meglágyul az agya; vkinek az agya ® szétbomlik; ® zúg az agya; agyába ® villan vmi; ® megfordul az agyában; vmi megszületik, motoszkál az agyában; világosság gyullad ki (® kigyullad) vkinek az agyában; vmit ® kiöl vkinek az agyából; (bizalmas) az agyára megy vmi: meghibban vmi miatt; ® köd borul, ereszkedik v. száll az agyára; ® kiszellőzteti az agyát; ® megzavarja vkinek az agyát. Megvillant az eszme erdélyi nagyjaink agyában … (Jókai Mór) Iddogálás közben … rózsaszínű köd ereszkedett lassan az agyukra. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) (Vmilyen) elmebeli, szellemi képesség, ill. ilyen képességű személy. Nehéz, sötét agy. Az ilyen elképzelés korlátolt agyra vall. Már az agyak homályán Derengni kezd a hajnal, Egy emberibb jövendő Kijózanult világa. (Juhász Gyula)
4. (elavult) Koponya.
5. (elavult) fej (1). Az élő bálvány … ott ült, trónusában, … csak nagy kerek rémszemei látszottak forogni agyában. (Jókai Mór)
6. A kerék agya: a keréknek az a része, amelyből a küllők hiányoznak, s amelybe a tengelyt illesztik. Kerekünk mindenütt agyig jár a vízben. (Sárosy Gyula) Kerék agyig, lovuk csülkig süllyed be, S az éj meg oly setét, mint a korom. (Arany László)
7. A puska, a pisztoly, a revolver agya: a fegyvereknek rendsz. fából készült, kiszélesedő v. behajló, a jobb kézbe való hátulsó vége; tusa. [A puska] agya korhadt, kakasa csikorog, … meg se lehetne már talán tölteni. (Eötvös Károly) Attila ujjai görcsösen kapcsolódtak a revolver agya körül. (Herczeg Ferenc)
8. (szőlészet) <Csak ebben a kapcsolatban:> Agyról hajt a szőlő: tőkéről hajt.
Szóösszetétel(ek): 1. agysejt; 2. gerincagy; kerékagy; kisagy; nagyagy; nyúltagy; puskaagy.
agyas; agybeli; agyi.
