ájulás
ájulás főnév -t, -ok, -a
Az (el)ájul (1) igével kifejezett folyamat; az eszmélet (hirtelen) elvesztése, az öntudat megszűnése. Ájulás kerülgeti, környékezi. Hirtelen lepte meg az ájulás. || a. Ennek következménye: kóros, öntudatlan állapot, amelyet az agy hirtelen vérhiánya okoz; eszméletlenség. Hosszan tartó, könnyű, mély ájulás. Egyik ájulásból a másikba esik. Felocsúdik, magához tér az ájulásból. Lehanyatlott szépen a megvetett ágyra: | Isten tudja, meddig tart az ájulása. (Arany János)
ájulási; ájulásos.
