akarat
akarat főnév -ot, (-ok), -a (-ja)
1. (lélektan, filozófia) A lelki törekvéseknek az a leghatározottabb formája, amelyet szándékosság, céltudatosság és a választási lehetőségek közötti döntés ténye jellemez. Szabad akarat; az akarat szabadsága. A vágyakozás még nem akarat.
2. Tudatos elhatározás, elszántság, törekvés vmely szándék, cél megvalósítására, vminek a megtételére. Gyenge, hajlíthatatlan, kemény, megtörhetetlen, szilárd akarat; nemzeti, népi akarat; a végsőkig kitartó, ösztökélő akarat; a dolgozó parasztság, az üzemi munkásság akarata; a népek feltörekvő akarata; vkinek az akaratából; akaratához ragaszkodik; akaratától függ; közös akarattal kimondták. Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. (Vörösmarty Mihály) Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? (Ady Endre) Az akarat valóban csodát tesz, ha ész, tehetség és fiatalság szolgálják parancsait. (Babits Mihály)
3. Szándék (1). Egy akarattal; akarata ellenére; akaratomon kívül eső okokból történt; akaratom nélkül; akaratból, akarattal: szándékosan, készakarva, nem véletlenül; legjobb akaratom mellett sem tehetem. Azért nem győzött eddig is e hon, Mert soha sem volt egy akaraton. (Petőfi Sándor) Bal keze meglódult akaratja ellen. (Arany János)
4. Az, amit vki akar; vkinek kívánsága, követelése. Ez a többség akarata; a nép akarata; vkinek az akarata után ® megy; akaratának eleget tesznek; aláveti magát mások akaratának; a munkásság akaratát képviseli; akaratát keresztülhajszolja, keresztülviszi*, megvalósítja, teljesíti, végrehajtja. Elveszed az eszét, úgy megy az akaratod után, mint a kezes bárány. (Mikszáth Kálmán) A vár védelmében … alávetem akaratomat a nálamnál feljebbvaló parancsolatának. (Gárdonyi Géza) || a. Vkinek a végső akarata: végakarata, végrendelete.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Szóösszetétel(ek): békeakarat; jóakarat; közakarat; népakarat; önakarat; rosszakarat; vasakarat; végakarat.
akaratú.
