akaszt
akaszt ige -ott, akasszon; -ani
1. tárgyas <Vmely tárgyat> oly módon illeszt, erősít, helyez vmire, hogy az onnan lefelé lóg. Kalapját, kabátját a fogasra akasztja; a puskát, a tarisznyát a vállára akasztja; ® vándortarisznyát akaszt a nyakába. A képet falra akasztotta. Az aranyláncot nyakába akasztotta. Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Pert akaszt vkinek a nyakába: bonyodalmas, terhes p. indít vki ellen, beperel vkit. Péter úr … mihelyt valakire megharagudott, rögtön azzal fenyegette, hogy pört akaszt nyakába. (Jókai Mór)
2. tárgyas Általában köt, kapcsol, (hozzá)erősít vmit vmihez. A derékszíj horgát a karikába akasztotta. Egymásba akasztotta a két kapcsot. A mozdony itatott. Új mozdonyt akasztottak eléje, hogy kettő vonja föl a kocsikat a Karsztok irdatlan magasságába. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas <(Kötél általi halálra ítélt) személyt v. ritk. állatot> nyakába vetett hurokkal vhová (rendsz. akasztófára) felhúz, hogy így fullasztással megölje; akasztással kivégez. Holnap akasztanak egy többszörös rablógyilkost. Gonosz kamaszok játékból egy kutyát akasztottak a kertben. (szójárás, bizalmas) Jobb(ak)at is akasztottak nála: a) nagy gazember, hitvány alak; b) (tréfás) nagy kópé, nagy zsivány. Sok | meránit• olykor azt hinné az ember, | hogy tán akasztani viszik, úgy körül | van véve a léhűtőkkel. (Katona József) Húsz-harminc évre vannak elítélve – mások életfogytiglan – amazt holnap akasztani fogják. (Gelléri Andor Endre) || a. (tárgy nélkül, rendsz. többes szám 3. személyben) A hóhér a fegyház udvarán akaszt. Akasztanak … Gyerünk mi is, oly izgató e látvány. (Madách Imre)
A 3. sz. jelentés 10. sorában a második szó helyesen: meráni.
Szólás(ok): ld. szeg, tengely.
Igekötős igék: beakaszt; beleakaszt; elakaszt; felakaszt; kiakaszt; leakaszt; megakaszt; összeakaszt; ráakaszt; visszaakaszt.
akasztat; akasztgat.
