aki
aki névmás, vonatkozó (kötőszóként)
I. (főnévi) -t, -je [e]
1. A vele bevezetett jelzői mellékmondatban közelebbről meghatározott v. jellemzett s a főmondatban gyak. mutató szóval jelzett személy. Az az ember, aki tegnap itt volt, ismét eljött. Az olyan ember, aki dolgozik, nem hal éhen. Az asszony, akivel tegnap láttál, a feleségem. A beteg, aki lázában már félrebeszélt, nem ismerte fel anyját. Vannak hamis proféták, akik Azt hirdetik …, Hogy … itten Az ígéretnek földe van. (Petőfi Sándor) Eszébe jutott az ő régi természetrajztanára, akit, pedig az pap volt, … atheizmussal gyanúsítottak. (Babits Mihály) || a. (népies) A vele bevezetett jelzői mellékmondatban közelebbről meghatározott, megjelölt állat, tárgy, dolog. Az ő szíve az a vár, akit be akarunk venni. (Jókai Mór) Be szép a vágy, aki elfutott. (Ady Endre) Minálunk nincsen négy ló, akit befogjanak. (Móricz Zsigmond)
2.* <Nem valóságos jelzői mellékmondatban, amelynek cselekménye később következik be v. ellentétet fejez ki, mutató névmás h.> Elfogták a betörőt, akit a rendőrség őrizetbe vett (helyesen: s [azt] a rendőrség őrizetbe vette). Hosszasan elmondta történetét barátjának, aki azonban (= ez azonban) nem figyelt oda. Bemutatta a fiát, aki aztán elbeszélgetett velem (helyesen: s ő aztán …). Bontó vármegyét maga Bismarck se tudná kormányozni, aki pedig egy világot húzgál az ő elméje finom cérnaszálain. (Mikszáth Kálmán)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. A vele bevezetett alanyi, tárgyi, határozói mellékmondatban közelebbről meghatározott, olykor a főmondatban mutató névmással megjelölt személy. Akik elmúltak 10 évesek, álljanak ide. Akit szeretett, elhagyta, akit gyűlölt, jót tett vele. Akik hátul ültek, nem láttak semmit. Akivel tegnap beszéltünk, (azt) ma újra láttam. Holnap jövök össze ismét azzal, aki után a múltkor érdeklődtél. Átkozott legyen az, Aki helyemre áll majd. (Ady Endre) || a. Olyan jellegű személy, amilyet a vele bevezetett mellékmondat tartalma jellemez. Van, aki szereti a sárgarépát. Nincs, aki megmondja neki az igazat. Fusson, akinek kedves az élete. Ha meghalok, ha meghalok A vérpadon vagy csatatéren, Lesz, aki majd holttestemről Könyűivel lemossa vérem! (Petőfi Sándor) Szabolcs olyan arcot csinált, mint valaki, akinek valami nincs ínyére. (Herczeg Ferenc) Fusson, akinek nincs bora … (Ady Endre) || b. (ritka) <Személyragos alakban:> aki; vmely vele kapcsolatos személy. Akije volt, elhagyta. Akink erre a helyre lett volna, más munkát vállalt. || c. Aki csak: mindenki, aki egyáltalán. Aki csak a lábát bírta, kivonult. || d. (ritka) <Más vonatkozó névmással v. határozószóval kapcs., általánosító értelemben:> minden egyes személy; mindenki; ki-ki. Most abbahagyják a munkát, vacsoráznak s lefekszenek, aki ahol helyet talál. (Tömörkény István)
4. <Szitkozódásban, a főmondat elhallgatásával.> Aki felmarkolta ¬!
II. (melléknévi) (népies, régies)
1. Amely, amelyik. Aki fegyver eltöré Lienkát, … Az a fegyver sujtá a királyt is. (Jókai Mór) Aki ember ezt a kocsit meglátja, máshoz munkát bizonyosan nem visz. (Tömörkény István)
2. (általánosító értelmű kifejezésben) Aki … csak: ahány … (a szóban forgó személyek közül) csak … mind … Aki épkézláb ember csak volt a faluban, kapát, kaszát ragadott. Aki szabad legény, maga keze után élő ember csak van a … határon, az őtet mind tisztességgel … süvegeli, elfogadja. (Móricz Zsigmond)
II. (a szófaji érték bizonyos fokú elmosódásával) <Szitkozódásban, káromkodásban, a főmondat elhallgatásával.> Aki istene van! Aki lelke van az apádnak! Szaladj! aki irgalmad van. (Vas Gereben) Gyertek hát no, aki lelketek van, ha velünk akartok kikötni! (Jókai Mór)
