ákombákom
ákombákom főnév -ot, -ja, (régies) ákombák
1. Értelmetlen, olvashatatlan írás; irkafirka. Ez a kisfiam első ákombákomja. Végigsétált az osztályon, vizsgálgatta a táblákra rajzolt ákombákomokat. (Kosztolányi Dezső) || a. jelzői használat(ban) Elnagyolt, gyerekes <írás, rajz, jel>. Ákombákom írását alig lehetett kibetűzni. Lesz majd emléketek, olyan mint egy torony, Ákombák irással. (Arany János) A médium keze által teleírt egy egész ív papírt az ő ákombákom betűivel: „anya, anya”. (Kosztolányi Dezső) || b. Nehezen olvasható v. érthető írás. Csak nézte, hogy írnak előtte rovatokba mindenféle ákombákot. (Jókai Mór) A végrendelet lebegett előtte … ákombákomokkal. (Gyulai Pál) Az esőverte, szürke falon, vörös krétával és szénnel írott nevek voltak láthatók. Az ákombákomok között tűnődve keresgélt Szindbád. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben) Vkinek a számára titokzatos, értelmetlen, furcsa jel, írás, ábrázolás. Az ákombák, amit otthagyott a papíron, nem hasonlított semmi nemzet betűihez. (Jókai Mór) Olvasom csukló kacagással | A Tenger ákombákomát. (Ady Endre) || a. jelzői használat(ban) (ritka) Furcsa, szokatlan, vki számára értelmetlen alakú, jelű v. értelmű <írott mű>. [Dániel] rögtön itthagyná az egész ákombákom zsidó nyelvtant. (Tolnai Lajos)
ákombákomos.
