aktív
aktív melléknév -an, -abb (régies írva: activ is)
1. Olyan <személy>, akinek a cselekvés a természetes megnyilatkozási formája; tevékeny, agilis. Aktív ember. Egy státusnak kellő forgatására munkás, activ tisztviselők kívántatnak. (Széchenyi István) || a. Olyan <személy>, aki cselekvőleg, tevékenyen vesz részt vmely szervezetben, közösségi munkában. A mozgalom aktív harcosa; aktív párttag.
2. Ilyen személyre valló, rá jellemző. Aktív élet, magatartás. || a. Ilyen személy által teljesített, végzett. Aktív ellenállás: támadásban megnyilvánuló e.; aktív munka, részvétel, segítség, szerep, támogatás. || b. (politika) Aktív választójog: vkinek az a joga, hogy mást törvényhozó v. egyéb hasonló testület tagjává válasszon.
3. <Rendsz. a nyugdíjassal, már nem szolgálóval ellentétben> ténylegesen szolgáló, tényleges állományú. Aktív katonatiszt; aktív korában; aktív miniszter. Előkelő barátjait emlegette. Hercegeket, állásnélküli királyokat, aktív minisztereket. (Hunyady Sándor)
4. (kereskedelem, pénzügy) Aktív bankügylet, befektetés: haszonnal járó b. || a. (kereskedelem, pénzügy) Aktív mérleg: nyereséget felmutató, haszonnal záruló m. <a veszteséget feltüntető passzívval szemben>. || b. (kereskedelem, pénzügy) Aktív vállalat: olyan v., amelynek nagyobb a vagyona, mint az adóssága.
5. (fizika) Aktív erő: ható, munkát kifejtő e.
6. (vegyi ipar) Aktív elem: más elemmel és vegyülettel egyesülő e. || a. (vegyi ipar) Aktív szén: olyan sz., amelynek erős megkötő tulajdonsága(i) van(nak).
7. (orvostudomány) Aktív vérbőség: a vér erős áramlása következtében létrejött v.
8. (ritka, nyelvtudomány, választékos) Cselekvő (I. 2). || a. (nyelvtudomány) Aktív szókincs: vkinek a beszédében, írásaiban haszn. szókincse <a csupán ismert passzívval szemben>.
